Legutóbb ismét sikerült eggyel komolyabban megmerényelnem az emberiséget, mint az egészséges lenne. Legalábbis egy embert csúnyán áldozatul ejtettem, ugyanis szülinapja volt és én készültem. Kihasználva az alkalmat, hogy MollyBabi épp egy gyenge ficamból lábadozik, közben pedig egy terjedelmesebb értekezésen dolgozik, ezt a posztot kisajátítanám teljesen, valószínűsíthetően a célközönségem, azaz mind a 4 ember (köszi Anya, hogy már Te is olvasol!) legnagyobb örömére.

Tehát vissza az eredeti témához: születésnap. Mi is lehet a legjobb ajándék egy ilyen alkalomra? Segítek: nem az, amit tőlem kap az ember. Hajlamos vagyok olykor humort vinni az ajándékozásba, amivel csak az a probléma, hogy rajtam kívül más nem nagyon érti. Gyakran még az ünnepelt sem. Most is valami hasonló volt a helyzet, bár ez alkalommal érthető lett, csak nem annyira vicces....de ne legyünk telhetetlenek! Az ajándékom tárgyát egy szóvicc képezte. Egy szóvicc, a rosszabbik fajtából, gondosan becsomagolva. A mellékelt ábrán láthatjátok a mézeskalácsból megsütött epres-banános tortát, ami csak névlegesen köthető ezek közül bármihez is.

Nem tudni, hogy finom, vagy használható-e bármire, de én legalább jót nevettem. Ahogy a feliratot, és a mögötte megbúvó jelenséget (EszterCake -az ünnepelt neve, és a mézeskalácsbaba mása a tortában) értelmezni próbálja az ember, először egy babaváró meglepetésre asszociálhat, mely esetben az azonos nemű utódot gondosan megválasztott édes jó anyukája nevével kívánják fémjelezni. Itt szerencsére szó nincs erről, csak egy gyengébb pillanatomban világot látott ez az elgondolás, és nem volt türelmem kivárni azt, hogy Eszterka anyai örömök elé nézzen. :) A "torta" tetejének eltávolítását követően rituális szarkofág feltárásban lehet része a szülinaposnak, mert a fedél elmozdítása után egy morbid vigyorral az orcácskáján, békésen nyugvó sütibabát, embernagyságú toszkán számoszlopokat, és 84 kg cukorból préselt szívecske konfettit talál. Kedves ajándék, remélem ilyen barátok mellett ellenségei sosem lesznek a lánykának! Sajnos az ünnepelt reakcióját nem sikerült megörökíteni, de a mellékelt ábrán MollyBabi arca mindent elárul a jelenség által kiváltott érzésekről. (WTF?)

Egyébiránt fejben kidolgoztam az ajándékötlet alternatív változatát, mellyel a férfiak népes tábora célozható meg. Ez azonban nem csak elvont és degenerált, hanem obszcén is, így ennek megvalósítása még várat magára a megfelelő tesztalany születése napjáig. :D Aki egyébként lát fantáziát a "konyhaművészetemben", az nyugodtan éljen az ötlettel, levédetni valószínűleg nem fogom :)

És amit majdnem elfelejtettem: a fentebb jellemzett "cukrászati remekművet" az idei év egyik legjobb buliján sikerült átadnom az Ünnepeltnek. Ez egészen pontosan a november 10-i Necropsycho táncest volt, ahol is a művész úr 5 órányi csodálatos muzsikával örvendeztetett meg minket. Nagy örömömre szolgált, hogy a saját szerzemények mellett, sok Dark Whisperrel közös produkciót is hallhattunk, a másik művész úr szeptemberi rituáléjához hasonlóan. Mindegyik kifogástalanul szuper élmény volt, így végre hallhattam élőben Ogount, igaz 2 hónap csúszással :) Hálás köszönet a zenészeknek, szervezőknek és a ruhatárosoknak is, akik egész éjszaka vigyáztak a mézeskalács-torta tepsiépségére!