Aki korábban rendszeresen olvasta a blogot, vagy csak olykor belefutott egy-egy bejegyzésbe, az joggal hihette azt, hogy eltűntem, megszűntem létezni, vagy csak Mollyval karöltve letettük a lantot (esetünkben inkább tollat, vagy még sokkal inkább a klaviatúrát).  Nos, az utolsó feltételezés nem is áll oly messze a valóságtól. A december-januári arcon pörgős időszakot követő, rövidebb jellegű téli álmot egy melankólikus tavaszi fáradtság váltotta fel, melyek következtében a napi kötelező feladatokat is csak szájhúzva láttam el, az egyebeket pedig teljesen levettem a to-do listámról. MollyBabi blogírását az elkönyvelt sikertelenség okán még az egyebeknél is hátrébb tettem a teendők közt, így esett meg a baleset: 4 hónapnyi, ám végtelennek tűnő szenvedés következett  a Tündérhercegnő kalandjai hiányában a mélyen tisztelt publikumra, azaz mind a 6 olvasómra. No nem mintha ihletből, vagy eseményből hiány lett volna, egyszerűen csak nem álltam készen a világ felé történő, látszólag teljesen felesleges információ szolgáltatásra.
Most, hogy rügyeznek a fák, csicseregnek a madarak, megemelkedett a napsütéses órák száma, megint sokkal derűsebbnek látszik a világ, így sokkal könnyebb visszatérni a normál kerékvágásba, és ismételten belevetni magamat az olykor feleslegesnek tűnő dolgok művelésébe. Ráadásul, mivel Mószival egy héten annyi dolog történik, mint egy átlagos emberrel egy évben, sokkal nagyobb annak az esélye, hogy valami érdekeset, hasznosat, vicceset sikerül kreálnom a kis sztorijaiból, és ha akár csak egy mosolyt, jó érzést, vagy pozitív gondolatot eredményez az írásom, akkor már nem is mondható elfecséreltnek az a rövid idő, amit belefeccöltem.
Pár hónapja felelőtlen ígéretet tettem Mószi Kapitány munkásságával kapcsolatban, miszerint míg én a zenélésre koncentrálok, ő meglep Titeket pár rövidebb illemkódexszel. Ezek tematikájukat tekintve az élhető közlekedés és bulizás etikáit boncolgatták volna, de sajnálatos módon még a mai napig sem készültek el.  Ennek két prózai oka van:1: rájöttem, hogy MollyBabi továbbra is csak egy kiskutya, aki konzekvens gondolatok nélkül, a boldog írástudatlanságban tengeti mindennapjait, így hiába adom a szavakat a szájába, az érdemi munka rám vár. Ergo ugyanúgy akkor kerülhet csak sor ezek megírására, ha éppen nem dolgozom, zenélek, pihenek és/vagy satöbbi, plussz nem árt, ha még kedvem is van hozzá.
2: Az ötletek, vázlatok megszületésekor kivétel nélkül az emberiség tetemes része iránt érzett,  és hosszú évek alatt elhatalmasodott gyűlölet volt a múzsám. Rövid ideje ugyan, de dolgozom azon, hogy ez megszűnjön, ám egyelőre még csak a szánalom szintjére sikerült leredukálnom ezt a nagy negatív érzelemtöltetet. Amíg pedig anyázás, fröcsögés és agyfasz nélkül nem tudom megfogalmazni az egyébként sajnos többnyire valóban életképtelen, és saját maga számára is terhes lények rendeltetésszerű működésére vonatkozó alapelveket, addig inkább megtartom magamnak a viselkedéskultúra helyességéről alkotott véleményemet.
Addig is, amíg harcot vívok a lelki békémért (hahaha xD), és igyekszem a világot a lehető legjobb színben feltüntetni magam és embertársaim előtt, folytatom a Mószi kalandokat és a zenélést, hátha másoknak is jót teszek ezekkel. Magamnak biztosan, ugyanis legutóbbi műalkotásomra (ami már megvan vagy két hónapos is) már szinte büszke vagyok. Ha még elkerült volna ezidáig, akkor ím a remek alkalom egy kis hájtekre.
És most jöhet a jogos kérdés: ha mindent én csinálok, akkor mégis milyen feladat hárul MisszMószra? Hát mindösszesen csak annyi, hogy legyen cuki, egy igazi kis boldogságos szertetbomba, és sikeresen levizsgázzon hétvégén a kutyaiskolában. Az első kettőt azt mindig hiba nélkül hozza, a harmadikért meg tessék mindenkinek szorítani vasárnap!