Először is tisztázzuk, mi is az a mószi. Vannak azok az animációs sorozatok, amelyek direkte másnaposság, szarkészség állapotokra készültek, és ha olykor bele-bele fut az ember egy-egy görbébb éjszakába, akkor levezetésként ezek ájulásig való pörgetése számít a legstabilabb elfoglaltságnak. Ilyen például a Drawn Together vagy a Brickleberry. Utóbbi agymenés furmányos torzszülötte, egy mókus és egy nyúl vakrandijának végterméke a MÓSZI. Ahogyan Brickelberry magasan iskolázott vadőrei is megállapították, a Mószi a világ legcukibb állata, ezért előszeretettel becézem így a kis négylábú gyermekemet.

Na már most, ez a Mószi Kapitány pontosan a lábai számának okán, illetve egyéb sajátosságainak köszönhetően tartozik olyan rendszertani kategóriába, ami a legtöbb esetben lehetetlenné teszi a közös bulizást. MollyBabi leginkább a lasztizást, esetenként a másik kutyákkal való cimbizést részesíti előnyben, míg én, ha a szürke hétköznapokból való kiszakadásra vágyom, akkor egy zenés táncmulatságra megyek, jó esetben laszti nélkül. A legtöbb zenei esemény, amelyen előfordulok - legyen az koncert, vagy ittas-pajtatánc -  olyan helyen kerül megrendezésre, ami nem támogatja a kutyagyerekek jelenlétét. Bár, ha támogatná, Molly akkor is otthon maradna, a pihe-puha párnáján meditálni, míg én arcon pörgök. Igaz, nyáron kevésbé jelent problémát kutyasága, mert sok olyan szabadtéri buli van, ahova ebedvénnyel együtt érkezhet a nép. Ezek már sokkal barátságosabb megoldások a közös party hardra, hiszen a szabadban bármilyen hangos is a zene, a kutyák hallása nincs veszélynek kitéve, mert ha zavarja a hangerő, akkor tisztes távolságba megy a zajforrástól. Plusz jó pont, hogy a szabadban vannak botocskák is, és ha a labdáját elkeverné, vagy elvinné egy másik kutya, rengeteg más eszközt találhat, amivel aktivizálhatja a tomboló tömeg gyengébb láncszemeit is.

Legutóbbi alkalommal egy zárt terű buliba látogattunk el, természetesen Mószi nélkül, aki így csak lélekben lehetett velünk. Lélekben viszont ott volt, hiszen ő is hatalmas Osilocidalien rajongó, olyannyira, hogy hazaérkezésemet követően a 3 órás szettből fél órát el kellett dúdolnom, hogy megfeleljek az Őrült Arcú számonkérésének. A buli egyébként fergeteges volt! Igaz Kasatkát vártam nagyon, de a német úriember aznap esti műsora a nyomába sem ért a magyar trió kecskedarálásának. A Haunted Cosmos dallamainál szabályosan azt hittem, hogy meghaltam, és a mennyek országában a kis pufi puttók hárfázzák nekem a cirka 200 BPM környékén mozgó melódiákat. Aztán persze rájöttem, hogy nem is hiszek ilyesmiben, csak a 200 BPM-ben, és abban, hogy ez nem egy álom volt. Valószínűleg nem az volt, mert másoktól is azt az információt kaptam, hogy rettenet agyletevés zajlott a Yukban. Ha valamilyen véletlen folytán eljutna ez a pár sor a művész urakhoz, akkor nagyon szépen köszönöm az estét, mindenki nevében is! :)

MollyBabi pedig nagyon várja a szettet, reménykedik abban, hogy rögzítésre került, és esetleg ő is átélheti azt a katarzist, ami nekünk aznap estére jutott. 

Addig is nem épp sovány vigaszként ApiMacival való hétvégi romantikázós zene délutánunkon MollyBabi is kivehette a részét. A könnyed, megható dallamokat pedig ezúttal Varázsló szolgáltatta, legújabb, Indiában rögzített 2 órás mixével. Érdemes meghallgatni, garantáltan szórakoztató program, Mószi is ezt ajánlja.